Dohánygyári Nyílt Napok a WunderEvents szemszögéből.
„Itt a falnak is története, lelke, szíve van.
Életre szóló barátságok, szerelmek szövődtek a gyár falai közt. Azóta is keresem azt a munkaközösséget, mint amilyen az egykori dohánygyárban volt, ahol mindent együtt ünnepeltünk vagy sirattunk”. - így gondol vissza egykori munkahelyére Mária.
A Sepsi Tabak a 2022-es év egyik legkülönlegesebb projektje volt a WunderEventsnek. Sepsiszentgyörgy Önkormányzata tavaly vásárolta meg a régi Dohánygyárat, azzal a céllal, hogy tartalmat és új szerepet adjon az épületnek, vagyis különböző programokat kínáljon a városlakók és a környékbeliek számára. A felkérést a Dohánygyári Nyílt Napok megszervezésére kaptuk: az épületkomplexumot bemutató esemény megálmodása, kialakítása, illetve lebonyolítása volt a feladatunk.
Az elképzelés az volt, hogy egy olyan rendezvény szülessen, amely során a városlakók rövid időre ugyan, de birtokba vehetnek egy olyan épületet, amely nemcsak emblematikus a helyiek életében, hanem generációk számára jelentette a stabilitást, a megélhetést, a Gyárat.
De mi lehet „szexi” ma egy gyárban?
Semmi. És minden. Olyan letűnt időket idéz, amelyekre hiába emlékeznek szüleink, nagyszüleink, mégis olyannak tűnnek, mintha valami poros történelemkönyvben olvasnánk róluk.
Kevés ennél rendhagyóbb kihívást kapunk a Wundernél, különösen izgalmas, ha még „haza” is kell dolgozzunk. A tér elképesztő, a fantázia határtalan, az érzés otthonos, a gyár a „mienk”, de nem eléggé, a gyár homályos és távoli. A kihívásra válaszként egyből bekapcsolt az a működésmód, amely a kreatív igazgatónkra oly jellemző, és amely a wunder bélyeget végül minden rendezvényünkön rajta hagyja: „Ha valami nagyon izgat, és látok benne fantáziát, lehet bármilyen sok fontos, sürgetőbb dolgom, úgysem tudok azokra koncentrálni. Így volt ez most is. Hagytam csapot, papot és a dohánygyár gondolatával keltem, feküdtem.”
„Aztán beugrott az ötlet:
három emelet, három idősík;
nézzük meg, hogy milyen volt, hogyan működött és milyen emlékeket hagyott ránk a gyár, helyezzük be magunkat a mostani, elhagyatott, üres térbe, majd kezdjünk arról álmodozni, hányféleképpen lehet ezt az épületet egy igazi közösségi helyszínné varázsolni, mit enged meg a fantáziánk, amikor a jövőről beszélünk” – emlékszik vissza Melinda.
„Utólag visszagondolva, azt mondanám, hogy a múlt és a jelen kidolgozása és megjelenítése volt a könnyebb feladat. A Wunder csapata folyamatosan együtt dolgozott a Városimázs iroda munkatársaival, akik többek között felkeresték a gyár régi alkalmazottait is, hogy meséljenek a munkahelyükről, az ottani élményekről, tapasztalatokról, emlékekről. Ezek a vallomások adták meg végül az első emelet gerincét, hiszen újrateremtették az aktív gyár illúzióját. Az első emeleten hatalmas, falra rögzített anyagsávok között sétáltak a látogatók, innen ismerték meg a gyár történetének legfontosabb momentumait, képekkel kiegészítve, valamint egy dokumentumfilm-részletet is levetitettunk a Dohánygyárról, amelyet Vargyasi Levente készített. A gyár működésének alapzajai szólaltak meg időnként, és ebben a környezetben „találkoztak” a látogatók a régi munkások arcképeivel és vallomásaival. Olyan időkapszula sikeredett erre az emeletre, amelyből alig akaródzott kilépni."
A második emeleten off-osítottuk az online teret, ugyanis a szervezkedéssel párhuzamosan zajlott egy szavazás a gyár jövőbeli rendeltetését illetően. Mi ezt a szavazást bevittük a fizikai térbe, fizikai szavazatokkal, vagyis minden látogató kapott 5 mosolygós fej matricát, amelyet 50 kinagyított ötlettábla valamelyikére ragaszthatott fel, mintegy élőben jelezve a preferenciáit. És ha semmi sem volt kedvére való, akkor írhatott újabb javaslatokat.
A harmadik emelet, mint jövő volt a legnehezebb feladat. De mindig a tervezés, álmodozás a legnehezebb. Meddig terjed a fantáziánk, ha csak azokból az információkból táplálkozunk, amelyek épp rendelkezésünkre állnak? Ezért döntöttünk úgy, hogy a harmadik emeleten „segítséget nyújtunk” a fantáziának: óriási piros lufikkal öltöztettük ünneplőbe a jövőt, majd hatalmas, lámpaburára emlékeztető hengereket engedtünk le a plafonról, amely alá állva, pont szemmagasságba kerültek olyan projektek szerte Európából, ahol régi gyárépületeket hasznosítottak újra és állítottak a közösség szolgálatába.
Az első emeleti (múltba kalauzoló) időkapszulából a harmadik emeleti (jövőképet feltáró) időkapszulába kerültek a látogatók, hiszen a lámpaburák alatt körbeforogva úgy érezhették magukat, mintha egy új funkcionális térbe kerültek volna, amely magán hordozza a vagányság és otthonosság érzetét, amely egyébiránt a WunderEvents védjegyévé is vált.
Az időutazás végét, a gyári hagyomány szellemében, tejivással zártuk, minden látogató kapott fél liter tejet, ahogyan azt régen a munkások is a gyári munka káros hatásainak kivédésére, amelyet a teraszon felállított, origami-stílusú székeken és asztalokon fogyaszthattak a jelenbe lassan visszatérők.
A Dohánygyári szokásokból felelevenítettünk még egyet: a közös ünneplés szokását, amelynek jegyében végül a Dohánygyári Nyílt Napokat egy Funkorporation koncerttel zártuk a gyár udvarán.
